Mint azt már említettem, amellett, hogy magyart tanítok, bejárok 3 órára az egyetemen: japánra, pszichológiára, és kulturális antropológiára. Itt kicsit más az oktatás az egyetemen mint otthon. Kezdjük ott, hogy egy full-time diáknak egy félévben eleve maximum 5 tantárgya lehet csak felvéve (minimum 3), és itt szeptemberben már előre fel kell venned a tavaszi félévre is a kurzusaidat. Ez azért van, mert itt egy-egy tantárgyból hetente több óra van, nem csak egy. Nekem például japánom kedden, szerdán, és csütörtökön van. Pszichológia hétfőn, szerdán, pénteken. Kulturális antropológia pedig kedden és csütörtökön. Ezen kívül pedig heti 3x tartok magyar órát. Tehát, ha belegondolunk, lényégben itt sincs kevesebb órája a diákoknak; a különbség annyi, hogy nem 10 különböző órájuk van, hanem csak 3-5. Az órák 75 percesek. Nem igazán létezik a szeminárium vs. előadás megkülönböztetés, bár tény, hogy a nyelvórákon, ahol nem 120 ember ül bent, általában olvasnak névsort. Az előadásokról nem érdemes hiányozni, ugyanis minden tárgyból félévente 3 vizsga van, általában október elején, novemberben, és decemberben és ezeknek az átlaga adja ki az év végi jegyet (mondjuk japánból minden órán dolgozatot írunk már az első héttől kezdve). Illetve, sok olyan óra van ami 2 féléves kurzus, tehát mondjuk van egy A meg egy B része a kurzusnak. Nekem ilyen például a pszichológia és a japán is, ergo tavasszal is lesz ez a két kurzusom, és a végső jegyet lényegében akkor kapjuk meg. Pszichológiából például úgy van, hogy a 2 szemeszter alatt összesen 6 kisebb vizsgát fogunk írni, valamint részt kell venni összesen 10-11 kutatásban ami 8%-át éri a jegyünknek, és ez, illetve a 6 vizsga átlaga adja majd ki a jegyünket a tanév végén. Egyébként ez a 8% research participation nagyon jó ötlet. Gyakorlatilag ingyen plusz pont, a pszichológia tanszék kutatói meg jól járnak, mert lesz elegendő alanyuk mindig minden kutatáshoz. Ezt nálunk is be lehetne vezetni. Összefoghatna mondjuk több tanszék is, hogy kutatási alanyokat biztosítsanak egymásnak, a részvételért pedig kaphatnának extra kreditet a diákok és így mindenki jól járna, és nem lenne az, hogy mondjuk bölcsészként a csillagokat is le kell imádkoznod ha kutatás alanyokat szeretnél szerezni pusziért. Ami még különbség, hogy itt létezik az úgynevezett "Voluntary Withdrawal", ami azt jelenti, hogy szeptember 20 után egészen november közepéig még leadhatod bármelyik tárgyadat, viszont akkor az Aurorádban (kanadai ETR...bocs, Neptun), illetve majd a transcripteden amit végzéskor kapsz kézhez az lesz feltüntetve az adott tárgynál, hogy "VW" és nem kapsz jegyet, sem kreditet (ez akkor lehet hasznos ha valaki reménytelenül bukásra áll, gondolom).
Ami magukat az órákat illeti....a pszichológiát és az antropológiát nagyon szeretem! A pszichológia tanárunk egy viszonylag fiatal csávó. Az első hetet rögtön úgy kezdtük vele, hogy elmaradt az óránk, mert valami dolga volt. Előző este írt egy e-mailt kb olyasmi stílusban, hogy bocsi srácok, holnap nem tudok órát tartani, jó hétvégét mindenkinek, hétfőn találkozunk, és a végén egy "Cheers". :D Engem megvett. Aztán az első órán meg szerintem egy 15 percet azzal töltött el, hogy mesélt magáról, hogy honnan jött, hol diplomázott, mutogatott képeket a hobbijairól, a macskájáról, meg a papagájáról. Igen. :D De nem, nem bolond, csak tényleg ilyen aranyos. Ráadásul full respectet érdemel, mert ő volt az egyetlen tanár aki azt mondta, hogy neki mindegy melyik kiadását szerezzük be a tankönyvnek, vagy, hogy milyen módon, vagy, hogy beszerezzük-e, mert amit lead órán az úgyis fedi a könyvet. Juhuuu! (ez azért öröm lelkemnek, mert mint mondtam, itt nem igazán vannak tankönyvek a könyvtárban, és minden professzor ragaszkodik hozzá, hogy vedd meg a könyvet, és rendszeresen olvasd). Az meg már csak hab a tortán, hogy némi esztétikai élményt is nyújt a látványa. Ez nagy szó. Én nem tudom mi történik itt Winnipeg-ben, de olyan mintha a világ összes csúnya hímnemű egyedi ide centralizálódott volna, úgyhogy ha már egy kevésbé ronda férfit vélünk felfedezni, annak örülni kell. Elnézést. Ez csak egy kis future reference azoknak akik mondjuk itt tervezték megtalálni a nagy őt. :D
Az antropológia prof. is hatalmas arc. Ő az az ember akin látszik, hogy a vérében van az előadás. Mindig járkál a sorok között, játszik a hangjával, mindig bedob egy-egy poént, és mindig bevonja az embereket a beszélgetésbe (attól függetlenül, hogy bent ülünk vagy 120-an), és egyszerűen olyan hiperaktív, hogy azt érzed, hogy hú, de jó, te is hozzá szeretnél szólni az adott témához.
Aztán ott a japán óra...ami nagy csalódás ahhoz képest amit az SZTE-n megszoktam. Ott is volt minden órán röpdoga az új karakterekből vagy kanjikból, de nem 50 meg 80 pontot érők. Ráadásul ott amikor tanultuk pl a hiraganákat, akkor sensei mindig megmutatta nekünk a vonás sorrendet is a karaktereknél, hát itt ilyen nincs. Meg...nem tudom, ott valahogy lassabban haladtunk, és több magyarázatot kaptunk. Az itteni tanár legtöbbször azt csinálja, hogy megmondja melyik oldalon található a tankönyvben az adott nyelvtani anyag, és olvassuk el otthon (vicces lenne ha én is így tanítanék magyart). Én még szerencsésnek érzem magam, mivel már tanultam japánt, de aki tényleg most kezdte, annak ez elég rohanós tempó lehet. Hetente 1x van ún. "language lab" és "conversation practice" óránk japánból. Language lab-on egy számítógépes teremben vagyunk és egy program segítségével tanuljuk a nyelvet (többnyire el kell ismételni amit hallunk, és fel kell venni a hangunkat), a beszédgyakorlat órán meg párbeszédeket gyakorlunk a padtársunkkal. Ezeket az órákat egy kistanár tartja (teacher assistant). A laboros óráról általában menekülni szeretnék, de minden rendben. :D Jövő héten, a változatosság kedvéért, japán zh-val indítom a hetet. :D
És ami az én magyar óráimat illeti: imádom a diákjaimat! :D Esküszöm, várom a kedd és a csütörtök estéket mindig. Mivel általában én is és ők is hamarabb bent vannak már a teremben, az óra kezdete előtt mindig tartunk ilyen kis warm-up beszélgetést a kanadai kalandjaimról, az esetleges kultúrsokkjaimról, meg úgy mindenről. Amúgy tök jó érzés, hogy ők tényleg motiváltak, és tényleg szeretnének megtanulni magyarul, nem pedig csak úgy beestek, mert kellett a kredit. Olyan kis aranyosak ahogy küzdenek az "ő" meg az "u-ű" betűkkel. :D Bár lassabban haladunk, mint mondjuk a Hungis nyári egyetemen, de rövidebben is az órák, illetve úgy vagyok vele, hogy inkább haladjunk lassabban, mint, hogy aztán később legyen gond az alapokkal. Szóval, lényegében feldobnak a magyar órák! :)
Ennyit az órákról, in a nutshell. Az elmúlt 1 hétben kicsit inaktív voltam, ugyanis lebetegedtem (naná, így kell indítani a tanévet Kanadában), hörghurutom volt, de már kezdek kilábalni némi antibiotikum kúra után. Mióta itt vagyok, elkezdtem gyűjteni az itteni idiómákat, és szólásokat, ugyanis minden nap hallok valamit valakitől amit nem értek, és csak pislogok mint ponty a szatyorban. Bizonyos barátaimhoz egy külön szótárt is nyitottam. Haha :D Ezen kívül pedig egyre jobban megfigyelem a kulturális különbségeket, és egyre jobban tudok reflektálni rájuk, de, hogy mik is ezek, az kiderül a következő epizódból, mint ahogy az is, hogy ki itta meg a dinnyelevet a hűtőből és hogyan tévedtem el az épületeket összekötő alagutakban.
