Kezdjük akkor a kedvenc karakteremmel. Már említettem az egyik bejegyzésemben, hogy van nekünk egy olyan emberkénk itt a koliban az emeletünkön, hogy Genesis. A Fülöp-szigetekről érkezett és építészmérnöknek tanul, 19 éves. Szerintem nem túlzok ha azt mondom, hogy ő az emelet legnagyobb figurája. Minden nap van valami megszólalása amin mindenki sírva nevet. Ő volt az aki múltkor hajnali 5-kor énekelt a lobbiban. De nehogy azt higgyétek...ő nem az a direkt poénkodós; ő az az ember aki gondolatban szerintem egy másik bolygón van, unikornisok és dinoszauruszok között. Ő az aki már az első héten elhagyta a kulcsait valahol a kampuszon enyhén illuminált állapotának köszönhetően (ez egy gyenge 130 dollárba fájt, mert ilyenkor teljes zárcsere történik), és mindezt halál nyugodtan adta nekünk elő TV nézés közben. Az egyetlen aggodalma az volt, hogy így nem marad pénze sörre. Miután megkapta az új kulcsait, Bryn neki adta a nyakba akasztós kulcstartóját és a lelkére kötöttük, hogy soha nem veheti le, ebben kell aludnia, fürödnie meg minden. Este megkérdezte, hogy lehetne-e esetleg, hogy fürdéshez mégiscsak levegye. :D Genesisről még azt érdemes tudni, hogy igyekszik minél kevesebbet káromkodni, mert régen elvileg nagyon csúnyán beszélt, úgyhogy kitalált ilyen kreatív káromkodásokat amiket bárhol nyugodtan használhat. Ilyenek például a "What the flip?!", a "Holy moly" vagy az "oh my stars" (az utóbbi kettő amúgy tényleg használatos angol nyelvterületeken). Azóta mi is ezeket használjuk. Ha GinGen (én már csak így becézem) meg szeretne valakit szólítani, mindig úgy kezdi a mondandóját, hogy "Hey, yo...". GinGen általában egész nap a lobbiban van és TV-t néz. Kedvenc sorozata a Szex és New York és a Simpson család. Múlt este épp TV-t néztünk, Bryn valami kaját csinált, én meg a telefonomat nyomkodtam. GinGen egyszer csak -out of the blue- a következőt kérdezte "Hey guys, what's viagra?". Rövid és lényegretörő választ adtunk neki. Ezek után megtudtuk, hogy azért a Szex és New York a kedvenc sorozata, mert abból sokat tanulhat. Felvetettük, hogy igazából erre a célra a Google sem rossz. Genesis azt hitte, hogy a koliban megfigyelik mire keres rá az interneten. Megnyugtattuk, hogy ez nem így van, nyugodtan rákereshet bármire. Nagyon boldog lett...egészen addig amíg eszébe nem jutott, hogy igazából az egyik weboldalon, melyen vizuális ingereket stimuláló tartalmak találhatók, már megszűnt a prémium tagsága. Az emeleten van egy nagy plüss unikornisunk, aki a lobbiban lakik. Senki sem tudja hogy került ide, de már itt van 2 hete. Néhány napra Genesis kedvenc foteljába ültettük. Genesis volt olyan figyelmes, hogy nem tette arrébb az unikornist (persze amikor valamelyikünk átrakta a kanapéra, akkor Genesis már nyugodt szívvel ült a fotelba). 

Múltkor történt egy kis bűncselekmény. Genesis megitta valakinek a dinnyelevét. Igazából nem is itta meg, csak beleivott. Minden esetre úgy érezte úgy tisztességes ha beismeri eme bűnét és hagy egy üzenetet a tulajdonosnak, melyben elnézést kér és megígéri, hogy vesz másikat. Továbbá azért is elnézést kért az üzenet végén, hogy lenyúlta az a darab celluxot amivel felragasztotta a papírt a konyhaszekrényre. 

A macskát mi javasoltuk, hogy rajzolja oda, hogy ha esetleg a dinnyelé tulajdonosa nagyon a szívére venné a dolgot, akkor legyen ott valami aranyos dolog ami kicsit kiengeszteli. Azóta sem derült ki kié volt a dinnyelé.

Csütörtökön kint ültünk páran a lobbiban és beszélgettünk. Épp az AFS-es pólóm volt rajtam, mire kiderült, hogy az egyik török srác is ismeri az AFS-t, sőt majdnem rajtuk keresztül jött Kanadába. Szóba jött, hogy magyart tanítok, úgyhogy kérte, hogy tanítsak pár szót. Ez a többieknek is felkeltette az érdeklődést, úgyhogy tartottunk egy rögtönzött gyorstalpalót. :D Az ázsiai haverjaim mondták is, hogy majd bejönnek az egyik magyarórámra, Genesis pedig konkrétan emlékeztetőt állított be a telefonján, hogy tudja mikor van a fogadóórám. :D Senki se aggódjon; csakis a leghasznosabb kifejezéseket tanítottam meg a kolis társaimnak! ;)

Most van az első pár nap, hogy azt mondhatom egészséges vagyok újra. Ahogy elkezdődött itt a tanév, én azzal a lendülettel betegedtem le. Köhögtem, szúrt a mellkasom, aludni sem nagyon tudtam. Ez azért volt kellemetlen, mert még se TAJ kártyám nem volt, se fizetésem, a vény nélkül kapható gyógyszer meg annyit használt, mint halottnak a csók. Végül az egyik tanítványom, egy 30 éves hölgy, Jen, aki az antropológia tankönyvemet is megszerezte, mondta, hogy mielőtt ég el kellene földelni, ő elvisz az orvosához, ne aggódjak a pénz miatt. Így is történt. Kiderült, hogy bronchitisem van (hörghurut), úgyhogy kaptam antibiotikumot amit 1 hétig kellett szednem. De nem is ez a lényeg. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam mennyire jó arc emberek élnek itt. Meglehetősen sz*r érzés amikor ott vagy egy másik kontinensen, távol mindenkitől, beteg vagy, nincs egy vasad se, mert elment tankönyvekre meg mindenféle váratlan adminisztrációs díjra, az utalás sem úgy megy, hogy bumm-bele ihajjcsuhajj, meg amúgy is kitől kérnél. Aztán arra gondoltam, hogy nincs gáz, a tankönyveket is megoldottam, pedig az aztán a kilátástalanság netovábbja volt, ezt is megoldom valahogy. És akkor jönnek ilyen jó fej emberek, akik 1 hete ismernek, de mégis önzetlenül, mindenféle hátsószándék nélkül segítenek. Abban reménykedek, hogy egy nap majd én leszek az az ember aki ugyanígy segít valakin, aki rászorul. Minden esetre, ha kedves emberekkel szeretnétek találkozni, gyertek Kanadába!