Kedden volt az egyetemen a nemzetközi diákoknak szóló orientáció első napja. Iryna elvitt kocsival, és egyúttal akkor már bemutatott a tanszékünk titkárnőjének Rose-nak (akivel már hónap óta levelezek különböző hivatalos ügyekben), meg a koordinátornak, Lindának. Kaptam tőle kulcsot a POSTALÁDÁMHOZ! :D Nagyon fontosnak érzem magam. Mindketten nagyon aranyosak. Azt hittem Rose fiatalabb lesz, meg ilyen kis tip-top, ehhez képest egy idősebb, inkább tyúkanyó-féle hölgy. Linda meg picit pösze, de nem baj. Azt még nem tudom pontosan hol lesz az irodám, de azt ígérte, hogy a szerdai tanszéki értekezlet után megmutatja. Minden esetre ez a BTK épület, és az óráim is itt lesznek (Fletcher Argue & Tier Building):

Persze ezeken kívül még rengeteg épület van. Amit kidob a Google ha valaki beírja, hogy University of Manitoba, az az adminisztratív központ, ahol órák igazából nincsenek. Akkor van még a University Centre épület ahol az orientációk, vagy egyéb nagyobb közösségi események zajlanak, illetve ott van az International Office is, a biztonsági szolgálat (lehet kérni safety walk-ot ingyen bármikor - ez annyit tesz, hogy ha mondjuk későn végzel vagy úgy érzed, hogy kint nem annyira biztonságos, megkérhetsz egy őrt, hogy kísérjen el a buszig vagy a koliig), akkor itt van még a gyógyszertár, illetve az orvosi rendelő is (mert bizony, itt ilyen is van; be se kell menni a városba), meg könyvesbolt és több kisebb kajálda/kávézó is. Maga az egyetemi központ amúgy olyan mintha egy szegedi belváros lenne a maga 20-30 épületével. Konkrétan szeptembertől áprilisig bizonyos épületek között ingyenes buszok közlekednek (jó, mondjuk ez leginkább a téli -40 fok miatt van, de tényleg nagyok a távolságok). Természetesen van stadion is, ahol a focimeccsek zajlanak, meg rekreációs központ. Szerencsére a legtöbb épület alagutakkal össze van kötve, hogy télen ne kelljen az extrém hidegben mászkálni. 

A bemutatkozások után átsurrantam a központi épületbe az orientációra. Beregisztráltam, haraptam pár falatot, majd az egyik szervező önkéntes leültetett a 37-es asztalhoz. Ne tudom milyen logika alapján történt ez, minden esetre körülnéztem, láttam, hogy az egyik asztalnál full indiaiak ülnek, a másik asztalnál szinte ázsiaiak, aztán persze láttam vegyes asztalokat is, én viszont egyedül ültem egy 8 fős asztalnál. Oké, mondom, legalább van helyem, és erőltetett beszélgetést sem kell kezdeményeznem. Eltelt 5 perc, senkit nem ültettek az asztalomhoz, 10 perc, senki... az egész teremben én ültem csak egyedül (biztos mellém nem találtak magyar pajtásokat, vagy nem tudom). Aztán amikor elkezdődött végül az orientáció, a mellettem lévő asztaltól oda szólt egy ausztrál csaj, hogy üljek át hozzájuk, úgyis van még ott hely. Maga az orientáció halál unalmas volt és majdhogynem haszontalan. Oké, voltak benne jó részek (leginkább az ismerkedős játékok), de leginkább csak arról szólt, hogy a 600 féle központnak meg képviseletnek meg irodának az emberei bemutatkoztak, meg elmondták, hogy fontos, hogy sose plagizáljunk/mit jelet a plagizálás stb, de azért az itteni követelményekre nem derült fény...majd október közepén egy külön worskhop-on amikorra már szerencsétlen diákoknak legalább 3 beadandót meg kell írni. :D No, de legalább kicsit összebarátkoztam a mellettem ülő japán lánnyal, és az orientáció után együtt álltunk sorba a diákigazolványunkért. 

/Amúgy vicces, mert az egyetemnek van ilyen vendég wifi-je (ami kb olyan effektív mint a TIK wifi...), de a telefonom valamiért mégis mindig az eduroam-ra csatlakozik rá (nem is értem. lol). Aztán amikor az ledob, akkor próbálkozik az UofM vendég wifi-vel, aztán amikor az is ledob, akkor megint eduroam, és így igazából elég random módon létezek a virtuális éterben ami elég zavaró tud lenni ha mondjuk épp Messengeren interaktálnál valakivel. Szóval ezúton is elnézést mindenkitől ha hébe-hóba eltűnök beszélgetés közben./

Az orientáció után eljött értem Iryna kocsival és hazamentünk. Ebédre perogies volt tejföllel. Ez olyan mint otthon a barátfüle, csak kicsit kisebb és nincs rajta prézli és almával vagy sajtos-paradicsomos krémmel van megtöltve. Estére ukrán vendégeket vártunk. Nekem az volt a tervem, hogy majd blogolok vagy sorozatot nézek, de ez így nem jött össze. :D Sok kaliforniai vörösbort ittunk (itt mindenki azt iszik; lehet nincs fehér?!), és mandulakrémes tortát ettünk, amit egy másik ukrán néni, Iryna ismerőse, készített (durva hogy egymásra találnak itt az ukránok). Este 10-kor már elég álmos voltam (mindig álmos vagyok; azt hiszem még szoknom kell az időeltolódást), úgyhogy örültem amikor végre nyugovóra térhettem, pláne, hogy másnap újra a fantasztikus orientáció várt az egyetemen, illetve mivel Iryna nem ért rá, egyedül kellett bebuszoznom, és mivel itt elég nagy távolságok vannak, így már maga az út megtervezése is komolyabb időt igényelt. Szerencsére sikeresen túl is éltem aztán a buszozást, de ezt kifejtem majd bővebben, mert voltak vicces pillanatok.