Az első hetem a koliban eléggé eseménydús volt. Mint azt említettem, hétfőn a tanszékvezető elvitt a Whiteshell Provincial Park-ba. Ez egy egész napos túra volt, ugyanis Winnipeg-től kb. 2-3 órányira van kocsival. Több tucat tó található a park területén, vízesések, gátak, kempingek, rezervátumok (maga a park amúgy majdnem 3000 km2). A Manitobában élő emberek többsége ide jár kikapcsolódni vagy nyaralni. Először a Seven Sisters nevezetű gátaknál álltunk meg, Whitemouth-nál. Kicsit szeles volt az idő, de szerencsére sütött a nap, és a táj lélegzetelállító volt. Sajnos csak egy hídról szemléltük sziklákat és a tavat, mert egyrészt nem igazán szabadott lemenni (bár volt aki mégis ott horgászott), másrészt amikor megpróbáltuk (mert persze, hogy megpróbáltuk), realizáltuk, hogy kissé nagyon sziklás az odavezető út.
Innen a Caddy tó fele mentünk tovább. Néha megálltunk egy-egy szép tájnál szétnézni, végül pedig bementünk az egyik erdőbe, ami egyben rezervátum is. Az ösvény elején egy tábla hívta fel a figyelmünket, hogy ne mozdítsuk el a rezervátum területén található, különböző alakzatokban kirakott köveket, és ne nyúljunk a különböző textil csomagokban található tárgyakhoz, melyeket az ott élő indigenous emberek tettek oda felajánlásul a szellemeknek. Az erdőben először egy kövekből kirakott teknőst fedeztünk fel. Tudni kell ugyanis, hogy az őslakos emberek szerint az egész világ egy teknőssel kezdődött. Nem igazán tudom, hogy pontosan mi a teóriájuk erre, és az antropológusok számára is ez még elég shady terület. Továbbhaladva felfedeztünk még kígyó alakzatokat, szintén kövekből kirakva, illetve egy rituális kört. Nagyon sok fán színes szalagok voltak, illetve olyan textil zsákok amikben mondjuk mi fűszereket vagy levendulát tárolnánk, a köveken pedig a karkötőktől kezdve a hajgumikig mindenféle tárgyak hevertek mint felajánlások. Az egész helynek volt valamilyen megmagyarázhatatlan spirituális feelingje. 
Mivel elkezdett cseperegni az eső, elindultunk visszafele, közben pedig megálltunk az egyik tóparton, ahol még épp nem esett az eső, de azért olyan hú de meleg sem volt, mégis volt pár ember aki jókedvűen mártózott meg a tóban, vagy lazán csónakázgatott.
Mikor visszaértem a koliba összefutottam Brynnel és Rachellel, kártyáztunk, aztán Brynnel elmentünk vacsorázni a menzára. Vasárnap este a Social után Brynnel volt egy beszélgetésünk, amit mint kiderült, eléggé félreértettem. A lényeg annyi, hogy én azt hittem Bryn meleg, mert eléggé kétértelműen fogalmazott arról, hogy mit csinált az esti buli előtt az egyik sráccal az emeletünkön. Én ezzel tök oké voltam, még meg is lepődtem, hogy 2 napja ismerjük csak egymást és mégis milyen nyíltan eldumál velem erről, de hú ez tök jó, mert úgyis egy nyitott embernek tartom magam és sok meleg ismerősöm van, nincs ezzel semmi gond. Meg is örültem, hogy de jó, lesz egy meleg legjobb barátom akivel beszélhetek lányos dolgokról. Szóval nagyban ülünk a menzán, vacsorázunk, én pedig mosolyogva elkezdtem faggatni Brynt, hogy mesélje már el mit csináltak tegnap este, meghogy végül egyedül tért-e nyugovóra, mire Bryn értetlenül néz rám, és közli, hogy a parti előtt lent voltak páran az 5. emeleten és ittak. Hát oké, mondom, de ennyi? Még név szerint rá is kérdeztem arra a srácra akivel lógott, hogy de most akkor vele mizu. Mindez addig ment amíg Brynnek le nem esett, hogy itt valami félrekommunikálás történt, és kerek-perec rákérdezett, hogy azt hiszem-e, hogy meleg. Mire én csak pislogtam, és visszakérdeztem, hogy "miért, nem vagy az?", mire ő elkezdett nevetni, és mondta, hogy nem. Aztán végülis megbeszéltük, hogy hol ment félre ez a kommunikáció. Kiderült, hogy amiket előző este mondott, azt én totálisan rossz kontextusban értelmeztem, és a mondatoknak semmilyen olyan konnotációja nem volt mint amit én beleláttam. Hát ez egy elég kellemetlen beszélgetés volt, de szerencsére Bryn tök jól vette és csak röhögött, én meg égtem mint a Reichstag. Azóta is legjobb haverok vagyunk amúgy, szóval semmi gond. Azt hiszem ez az élmény összekötött minket, innen már nincs lejjebb :D Vacsi után el is terveztük páran, hogy kedden elmegyünk az Assiniboine erdőbe és az English Gardens-be, csak, hogy lássunk valamit a kampuszon kívül is mielőtt elkezdődne a tanév (merthogy itt szept. 7-én kezdünk).
Szóval kedden elmentünk az Assiniboine erdőbe. Bryn kiválasztotta a leghosszabb tanösvényt, de igazából még azt is megjártuk 1 óra alatt. Utána az English Gardens-be mentünk, ami egy szép kert egy hatalmas természetvédelmi terület közepén sok szökőkúttal, virágokkal, pucér emberek és medvék szobraival. 
Szerdán tanszéki értekezletem volt. Megismerkedtem az összes oktatóval a szlavisztika tanszékről (merthogy engem oda raktak be, mivel nincs külön magyar tanszék, mily' meglepő). A legtöbb 50 és a halál között van. Kicsit furcsán is éreztem magam, de igyekeztem arra gondolni, hogy hát, legalább ők nem 18 évesek mint az emberek 90%-a a koliban körülöttem. Az egyik német tanárnő 50 év körüli és testépítő világbajnok, nem mellesleg pedig jó haverja Arnold Schwarzenegger-nek (tök természetes dolog). Nagyon brutál a néni. Nem futnék vele össze egy sötét sikátorban! Sajnos olyan akcentusa van, hogy nem sokat értettem abból amit mondott, ami azért gáz kicsit, mert ő volt a legaktívabb, tehát így az értekezlet nagy része elveszett az éterben számomra. Egy másik néni viszont annyira megörült nekem, hogy Magyarországról jöttem, hogy mondta is, hogy majd megadja az elérhetőségem az egyik magyar ismerősének aki a St. Paul's főiskolán tanít. Amúgy itt a tanszéki értekezletek úgy zajlanak, hogy minden szakról bent ül egy diákszövetkezeti képviselő, akik ugyanúgy beleszólhatnak a dolgokba.
Csütörtökön eljött a nagy nap, elkezdődött az egyetem. Amíg itt vagyok, bejárok Japán, kulturális antropológia, és pszichológia órára. Természetesen nekem is kell ugyanúgy vizsgáznom majd, ráadásul itt az előadások is olyanok, hogy félév közben is iratnak dolgozatot a tanárok és annak az eredménye is beleszámít az év végi jegybe, nem csak a decemberi vizsgáé. Elvileg a pszichológia az egyik leghúzósabb tárgy itt az egyetemen. Hát, majd meglátjuk. :D Minden esetre ez volt az a nap amikor kicsit kiborultam. Kezdjük ott, hogy az intercultural coordinator a kezembe nyomott egy 117 dolláros csekket amit be kellett fizetnem mint "adminisztrációs díj", ami tök jó, csak kár, hogy erről senki sem szólt. Ezután kiderült, hogy a tankönyvek amiket a különböző órákon használunk összesen 450 dollárba kerülnek. Sajnos itt a könyvtár elég gagyi. Nincsenek bent a tankönyvek, ezzel is ösztönözve az embereket, hogy igenis vegyék meg a könyveket, még ha aztán ki sem kell nyitniuk.... Fogalmam sem volt mi lesz, hogy veszem meg a tankönyveimet, mert sajnos itt nem az van, mint nálunk, hogy ha nincs 1 hónapig tankönyved akkor is csak egy ejnye-bejnyét kapsz a tanártól.... aztán este eljött az első magyar órám időpontja. Előtte a tanszéki titkárnőnk megmutatta az irodámat (igazából egy másik ukrán vendéglektorral osztozok rajta), és átadta a kulcsokat. Az irodában van 2 asztal, pár polc, szék, egy nyomtató meg egy őskövület gép....vagyis igazából nem is néz ki őskövületnek, de kell neki egy 15 perc mire felfogja, hogy bekapcsoltad (halál..). Kinyomtattam a course description-ömet, aztán rohantam az órámra. Hivatalosan 4 fős a csoportom, de a teremben csak 3 emberke ült, és a 4. nem is bukkant fel (nem baj, úgy sem tudtam hogy kell kimondani a nevét). Jó fej tanár voltam, nem csaptam bele a lecsóba mint mondjuk reggel a japán tanár (aki amúgy csak ppt-ket mutogatott, közölte mit melyik oldalon találunk meg a könyvben, és, hogy kövi órán dolgozat...), gondoltam ismerkedjünk meg, mutatkozzon be mindenki, mondják el milyen isteni sugallat vette rá őket, hogy magyarul kezdjenek tanulni. Kiderült, hogy mindhárom diákomnak van valamilyen magyar vonatkozása. Az egyiknek pl a felesége román-magyar, a másiknak a nagymamája, a harmadiknak meg a nevelő szülei részben. Baromi jó arc embereknek tűnnek amúgy! Tök jól eldumáltunk. Kiderült, hogy az egyik srácnak a nagymamája hullaházban dolgozott anno. (sosem gondoltam volna, hogy az első magyar órámon eljutunk a hullákig). A másik diákomtól meg kaptam ajándékba egy kanadai zászlós ceruzát, csak úgy (de cuki!), ráadásul megszerezte nekem az antropológia tankönyvemet (ne menjünk bele honnan/hogyan :D), és még egy kertipartira is meghívott szóval máris imádom ezeket az embereket!!!! Szerintem szuper félévünk lesz így együtt, úgyhogy már nagyon izgatott vagyok az óráim miatt. Remélem ugyanilyen lelkesek lesznek még akkor is amikor majd elkezdjük tanulni a tárgyragot meg az irányhármasságot. :D
Pénteken pszichológia órám lett volna reggel, de írt a tanár, hogy elmarad (aki a levele végén úgy köszönt el, hogy "Cheers" so far so good:D), úgyhogy végre kialudhattam magam. Délután rituálé-szerűen leültünk a lobbiba kávézni, mert bedobtam, hogy van etiópiai kávém a Thousand Village shop-ból, úgyhogy Bryn hozta a kis kávéfőzőjét, kanalakat meg bögréket, és közösségi kávéfőzésbe kezdtünk. (Bryn az ellátónk, ugyanis ő magával hozta a koliba a fél házat; a szendvicssütőtől kezdve a kávédarálóig minden van nála) Mivel sarki fény riasztás volt, így Brynnel és Rachellel elterveztük, hogy este kimegyünk a Vörös folyóhoz, hátha látjuk innen. Hát nem jött össze. Valószínűleg még itt is túl közel vagyunk a belvároshoz. Viszont mivel ez itt elég gyakori jelenség, így biztos lesz még lehetőségem látni, pláne a kellemes téli hónapok alatt. :D Az eredménytelen aurora burealis túránk után inkább úgy döntöttünk, hogy eszünk. Rachelék teljesen kiakadtak, hogy még nem ettem KD-t (kraft dinner = mac & cheese = sajtos makaróni dobozban :D), úgyhogy gyorsan csináltak nekem. Egészséges és tápláló étek volt este 11-kor, de még mindig klasszisokkal jobb mint a putin gravy szósszal, amit a menzán ettem.
Szombaton úgy döntöttünk pár emberrel az emeletünkről, hogy este bemegyünk a városba karaokezni. Bebuszoztunk az Osborne nevezetű városrészbe. Amelyik klubbot kinéztük, ott kiderült, hogy aznap este nincs is karaoke. Bementünk még pár helyre, és azzal a lendülettel ki is jöttünk. :D Ami nekem furcsa volt, hogy mindenhol egyesével megnézték mindenkinek a személyijét már a belépéskor is. Végül egy mexikói beütésű pubnál állapodtunk meg. Megittam életem 2. kanadai sörét (Dark Fort Garry). Nem is volt olyan rossz, sőt. Ha választani kell, hogy kanadai kávét iszok, vagy normális minőségű kanadai sört, a sörre szavazok. :D Egyébként ez az Osborne eléggé olyan városrész ahova este nem érdemes egyedül menni. Olyan hajnal 1 körül értünk vissza a koliba. Kedvenc emberünk, Genesis még ébren volt, TV-t nézett a lobbiban. Róla annyit kell tudni, hogy mindig (de mindig) a lobbiban van és TV-t néz. Szerintem nem is alszik. Ráadásul tegnap este még fel is öntött egy kicsit a garatra, úgyhogy hajnali 5-kor arra keltem, hogy szól a zene a telefonján és fals hangon énekel mellé. Egyébként hatalmas figura. Mindig jót mosolygunk rajta és közösen aggódunk ha épp nem találjuk őt a lobbiban.
Ma reggel arra ébredtem, hogy dörömböltek az ajtókon és szólt a zene mindenhol, mert, hogy most volt a Water Palooza (fordítsuk vízi csatának). Hirtelen úgy felriadtam, hogy magyarul kezdtem el káromkodni (aztán visszaaludtam) :D Mondjuk tegnap meg véletlen magyarul szóltam az egyik sráchoz, mire szegény összezavarodottan mondta, hogy ez nem tudja mit jelent. :D Néha kicsit még furcsa, hogy nem beszélhetek magyarul, és akaratlanul is átáll az agyam. Holnap pszichológia órám lesz csak, utána szabad vagyok egész nap, de olvasnom kell antropológiára, japánból meg ugyebár dolgozatot írunk. Lassan le kell szállni a mókavonatról. :( Kíváncsi vagyok amúgy erre a "cheers"-es pszichológia tanárra. Azt hiszem a fogadóórámat pedig átrakom csütörtök este 8-ról egy barátságosabb időpontra.
